A „Szervető” motívumokkal díszített ékszerek nem gépekkel sorozatgyártott tömegtermékek.
A díszítő motívumok aprólékos kézi munkával, gondosan kivitelezett miniatűr festmények!
Egyetlen ember kezei által születnek aprólékos, finom munkával - ezért csak minimális raktárkészlet áll rendelkezésre.
Aki parafa-bőr anyagból kézzel festett „Szervető” ékszerhez juthat hozzá, az a hagyományőrzés mellett környezetkímélő, gondosan megmunkált, művészi értékű különlegességet birtokolhat!
Elkészítési idő: 1 - 3 hét között mozoghat.
Tisztítás:
- Ha a tartós viselés során parafa ékszerünk bepiszkolódik, tisztítását puha, nedves kendővel finoman megtörölgetve (nem dörzsölve!) könnyen elvégezhetjük.
A parafa-bőr ékszer számára az sem ártalmas, ha egyszer-egyszer teljesen átázik, mert minden alapanyaga vízálló!
Két dologra érdemes odafigyelni a hosszú élettartam érdekében:
- A peremeket, széleket lehetőleg ne érje erős, durva fizikai behatás, mert (bár igen nagy gondossággal vannak összeragasztva), ettől a szélek megsérülhetnek.
- A fűzős karkötő igen rugalmas és hajlékony, de kerülni kell az összenyomását, mert ez esetben könnyen megtörhet a parafa felület.
- Sérülés vagy elvesztés esetén az ékszereink reprodukálhatók, pótolhatók!
- A garnitúrák megbonthatók, és lehetőség van darabról-darabra, fokozatosan megvásárolni az egyes tartozékokat.
Amennyiben az említett sérülési lehetőségeket elkerüljük, hosszú ideig viselhetjük örömmel parafa-ékszereinket!
Még néhány érdekesség:
Az ország minden öltözete közt ez volt – virágkorában – a legparádésabb, legpompásabb viselet. A sárközi hímzés története a hímzett párnavégekkel kezdődött. Ekkor még kendervászonra varrták őket, barnára vagy sötétzöldre fakult fekete szőrfonallal. Később már szinte minden ruhadarab kapott különféle díszítést, amihez igen változatos mintakincset, technikát és alapanyagokat használtak. A sárközieknek külön népi szókincse alakult ki a hímzésekre: a minták többnyire stilizált virágok, levelek, szőlőszemek, és ún. pöttyök, többnyire növényi eredetűek, sokszor szerepel a „patkónak” nevezett félhold, a „kiskutya” néven ismert stilizált madáralak is; a különféle hullámos és csigavonalakat jellemzően „kanyargósnak”, „vízfolyásnak” nevezik. A legváltozatosabb és legnagyobb számú emlékanyaga a főkötőknek van, díszítésük szinte az összes lehetőséget kimeríti. E sokféle technikai megoldásnak szintén sajátos szókincse volt: metéléses, sima, bimbó stb. A főkötők hímzését átvitték a kisebb-nagyobb terítőkre, és sokáig városi használatra is készítették.
A hímzőráma különös jelentőséggel bírt, hiszen a legények díszesre faragva, szerelmük jeléül adták őket szívük választottjának. :)
A sárközi hímzésről bővebben ide kattintva olvashattok.
Viseld szívvel! :)
+36 30 928 4720