Szkíta íjász

Szkíta íjász

2015.09.17
Szkíta íjász

A mintán lévő fantáziarajzot a szkíta kori kurgánokban talált régészeti leletek és a szkítákat ábrázoló korabeli képi források alapján készült viselet-, lószerszám- és fegyverrekonstrukciók ihlették. A háttérben a sztyeppei nomádokra jellemző állatábrázolást és növényi ornamentikát helyeztünk el, ami többek között a szkíta ötvösművészeti remekeken is megjelenik. A sólyom állandó motívum a nomádok között. Jóval később, a honfoglalás korának övveretei között is megtaláljuk, pl. a karosi fejedelmi temetkezésekben.

A szkíták az iráni népek csoportjába tartozó ókori lovas nomád nép volt. Az i. e. 7. századtól – amikor a valószínűleg rokon, általuk elűzött kimmerek helyére települtek – a Fekete-tengertől északra a Duna és a Don közötti sztyeppe volt a szállásterületük, amit az i. e. 3. században az ugyancsak rokon szarmaták foglaltak el tőlük. A Donon túl mellettük a sztyeppén a szarmaták, a Kaszpi-tengeren túl pedig a szakák, szogdok és más turáni népek éltek az ő idejükben.

Először asszír krónikákban jelennek meg, askuza vagy iskuza néven II. Sarrukín idején. Ezt a nevüket a Biblia is átveszi askenáz néven (Jeremiás 51:27). A feljegyzések szerint i. e. 700 körül özönlöttek be északról, és Aszkániában (a mai Azerbajdzsánban) telepedtek le egészen az Urmia-tó délkeleti részéig.

A szkíta művészet stílusát erősen befolyásolták az asszír, urartui és később a görög mesterek, akik műveik készítésekor alkalmazkodtak a szkíta igényekhez. A legkorábbi hatások Mezopotámiából származtak a Kr. e. 7. század végén, 6. század elején. A kurgánokban talált tárgyak (aranyedények, arannyal borított fokos, arany párduc) már felmutatják a szkíta állatstílus csaknem minden elemét: spirálokba csavarodó agancsú fekvő szarvas, kőszáli zerge, párduc, madárfejek. Az állatok testét nagy felületekkel ábrázolták. Ekkor még nem alakították át az egyes állatokat, később azonban előfordult, hogy a szarvasagancs kosfejben végződött.

Frorrások:

  • Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet.
  • Vásáry István: Kimmerek, szkíták, szarmaták (A régi Belső-Ázsia története)
  • Erdélyi I., Sugár L.: Ázsiai lovas nomádok.