A vásárhelyi hímzésekben a virágok mellett kelyhes, pillangós és a híres íróasszonyok neveit viselő mintákat találunk. Fontos szimbóluma a gránátalma motívum, ami a termékenység és a halhatatlanság ősi jelképe, ugyanakkor bőkezűségre és hazaszeretetre is utal. Szépsége a tónusokban rejlik, egy-egy szín többféle színárnyalatban is pompázik a mintákon.
A magyarországi hímzések világhírűek, nemcsak egyedi színvilágukkal, hanem motívumaik gazdagságával is. A méltán híres, színes
kalocsai vagy matyó hímzések között – lágyabb, tompább színvilágával – kissé háttérbe szorul Hódmezővásárhely szín- és mintavilága. Pedig igazán jól alkalmazható modern életünkben is.
A Tiszától keletre elterülő mezővárosainak és vászonhímzései, valamennyi szőrhímzés.
Na de mi a szőrhímzés?
A szőrhímzéshez a hímzőfonal a racka juh vagy birka gyapjából nyerik. Asszonyok fonták vékony hímzőfonallá, és anno növényi festékekkel színezték. A szőrfonállal készült hímzés országszerte ismert és elterjedt volt!
Régen rózsaszín, búzavirágkék, aranybarna, fakóbarna, fekete, ritkábban zöld színeket használtak. Egy színnek több árnyalatát is használták. Ma a négerbarna és a zöld több árnyalata a legnépszerűbb. Jellemző az árnyalt színek használata, amelyet úgy értek el, hogy a hímzőfonalat ugyanabba a festékoldatba egyszer, vagy többször mártották aszerint, hogy, világosabb, vagy sötétebb árnyalatot akartak elérni. Ezt a hímzési technikát leginkább párnákon alkalmazták. Magyarországon a szőrhímzések a XVIII. század végéig voltak közismertek.
Régi vásárhelyi hímzés
Az alföldi szőrhímzésnek három csoportját tartják számon: kunhímzés néven a közép-Tisza-vidékit, vásárhelyit és az orosházit.
A vásárhelyi szőrhímzés reneszánsza a helyi népi iparművészet felvirágzásának köszönhető. 1953-ban alakult meg a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezet önálló hímzőrészlege. Kiss Lajos és Dr. Győrffy István kutatók érdeme pedig az értékek feltárása, az ősi gyökerek kutatása. Az ő kutatómunkájuk nyomán ügyeskezű hímző asszonyok a már kiveszett technikába új életet leheltek, és a múzeumi tárgyakat mintául véve a szőrhímzés újjászületett, s népszerűbb mint valaha!
Vásárhelyi hímzésminták:
A hímzésminták elnevezései : gránátalmás, rózsás, félrózsás, poharas, kelyhes, rózsás-kelyhes, Kristó Erzsók vagy kerek-rózsás, Varga Mari minta, tulipános, pillangós.
A mintákat szabadkézzel rajzolták, esetleg zsíros korommal vagy átmásolták a kész, kivarrott párnavégekről úgy, hogy tiszta vásznat terítettek rá és cink-kanállal addig dörzsölték, amíg a minta kontúrja át nem látszott a vásznon.
Az árnyalt színek mellett egyszínű kivarrást is alkalmaztak. Öltéstechnikája hamis lapos öltés, a hamis csavart öltés, száröltés, kalászöltés, széle szegéssel, ma pedig horgolással is szegélyezhető.
Régen párnavégek, lepedők, falvédők díszítésére szolgált a vásárhelyi hímzés.
(A szőrrel hímzett párnákat nem használták, hanem dísznek tartották.)
Ma blúzok, ruhák, falvédők, terítők, díszpárnák, függönyök ékessége.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás: netfolk
A magyarországi hímzések világhírűek, nemcsak egyedi színvilágukkal, hanem motívumaik gazdagságával is. A méltán híres, színes kalocsai vagy matyó hímzések között – lágyabb, tompább színvilágával – kissé háttérbe szorul Hódmezővásárhely szín- és mintavilága. Pedig igazán jól alkalmazható modern életünkben is.
A Tiszától keletre elterülő mezővárosainak és vászonhímzései, valamennyi szőrhímzés.
Na de mi a szőrhímzés?
A szőrhímzéshez a hímzőfonal a racka juh vagy birka gyapjából nyerik. Asszonyok fonták vékony hímzőfonallá, és anno növényi festékekkel színezték. A szőrfonállal készült hímzés országszerte ismert és elterjedt volt!
Régen rózsaszín, búzavirágkék, aranybarna, fakóbarna, fekete, ritkábban zöld színeket használtak. Egy színnek több árnyalatát is használták. Ma a négerbarna és a zöld több árnyalata a legnépszerűbb. Jellemző az árnyalt színek használata, amelyet úgy értek el, hogy a hímzőfonalat ugyanabba a festékoldatba egyszer, vagy többször mártották aszerint, hogy, világosabb, vagy sötétebb árnyalatot akartak elérni. Ezt a hímzési technikát leginkább párnákon alkalmazták.
Magyarországon a szőrhímzések a XVIII. század végéig voltak közismertek.
Régi vásárhelyi hímzés
Az alföldi szőrhímzésnek három csoportját tartják számon: kunhímzés néven a közép-Tisza-vidékit, vásárhelyit és az orosházit.
Régi vásárhelyi hímzés.
Így készül:
A vásárhelyi szőrhímzés reneszánsza a helyi népi iparművészet felvirágzásának köszönhető. 1953-ban alakult meg a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezet önálló hímzőrészlege. Kiss Lajos és Dr. Győrffy István kutatók érdeme pedig az értékek feltárása, az ősi gyökerek kutatása. Az ő kutatómunkájuk nyomán ügyeskezű hímző asszonyok a már kiveszett technikába új életet leheltek, és a múzeumi tárgyakat mintául véve a szőrhímzés újjászületett, s népszerűbb mint valaha!
Vásárhelyi hímzésminták:
A hímzésminták elnevezései : gránátalmás, rózsás, félrózsás, poharas, kelyhes, rózsás-kelyhes, Kristó Erzsók vagy kerek-rózsás, Varga Mari minta, tulipános, pillangós.
A mintákat szabadkézzel rajzolták, esetleg zsíros korommal vagy átmásolták a kész, kivarrott párnavégekről úgy, hogy tiszta vásznat terítettek rá és cink-kanállal addig dörzsölték, amíg a minta kontúrja át nem látszott a vásznon.
Az árnyalt színek mellett egyszínű kivarrást is alkalmaztak. Öltéstechnikája hamis lapos öltés, a hamis csavart öltés, száröltés, kalászöltés, széle szegéssel, ma pedig horgolással is szegélyezhető.
Régen párnavégek, lepedők, falvédők díszítésére szolgált a vásárhelyi hímzés.
(A szőrrel hímzett párnákat nem használták, hanem dísznek tartották.)
Ma blúzok, ruhák, falvédők, terítők, díszpárnák, függönyök ékessége.
