Szervető-tulipános

Szervető-tulipános

Szervető-tulipános

A hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett székelykapu nevét Székelyföldről kapta. A székelykapu fő díszítőelemei: az égitestek, madarak, kelyhek, a tulipánmotívum sokféle változata. A tulipán ősi női szimbólum, legősibb motívumaink közé tartozik. Magában hordozza a Nap, a fény, az erő és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást.

A hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett székelykapu nevét Székelyföldről kapta.

Gyakori székely kapu felirat: „Béke a bejövőre, áldás a kimenőre”.

A székelykapukat régebben csak faragták, de a XVIII. század óta a díszeket gyakran festik is; a felkúszó indák színe sötétvörös, az indán ülő hármas levelek kékek, néha zöldek fehér pettyekkel tarkítottak; a rozmaringok mindig zöldek. A színezéshez csak piros, fehér, zöld és kék színeket használnak.

A mai székelykapu fő díszítőeleme az égitestek (megjegyzendő: a székelyeknél a nap az áldás jele), a madarak, a kelyhek, a növényi motívumok, a tulipánmotívum sokféle változata a szőlőfürt indák közé rejtve. Az oszlopokon jellemző a rózsa, illetve a levélfüzér végig futtatása. Ezek ismétlődése ritmikus, szívalakra emlékeztető, a köztük kimaradó helyet kacsokkal töltik ki, melyek végén tulipán, rózsa vagy csillag található. A keret díszítése egymásra helyezett formákkal: virággal, csillaggal, rózsával, herelevéllel, tulipánszárral, tulipánnal, boldogasszonylevéllel, forgóvirággal, palmettával, koronával, gyertyával, kereszttel, kehellyel vagy madárral történt. 

Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: kapukon, bútorokon, munkaeszközökön (például sulykoló), fejfákon, edényeken.

Fentiekből jól látható, hogy az általunk is használt tulipán minta gyakori díszitő eleme volt a székelykapuknak.

Tavasszal nyílik a szerelem virága, a tulipán. Szív formája miatt ma a szenvedély, a lángoló szerelem kifejezésének jelképe, ám ha kissé visszatekintünk a múltba, megtudhatjuk, miféle titkokat rejtenek a szépséges sziromlevelek. Általában annyit mindenki tud a tulipánról, hogy hagymáját nem a hollandoktól örököltük, hanem őseink Ázsiából hozták magukkal és különös jelentés tartalommal bír. A turáni népek több ezer esztendeje ábrázolják a tulipánt bronzból öntött szíjvégeiken és egyéb díszítményeiken is. Hoppál Mihály szerint ősi női jelkép:

az ősi sziklarajzok, mezopotámiai széttárt lábú nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virággá. A tulipán belsejében lévő szirom a női nemi szerv ábrázolása. Tulipánábrázolással mindenhol találkozhatunk: bútorokon, munkaeszközökön, sulykolókon, edényeken, háztartási eszközökön, fejfákon, ruhákon. Jelentése mindenhol azonos. A tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.

A tulipán, mint az ősi női jelkép kifejezése, önmagában azonban igen felszínes magyarázatot feltételez. Értelmezéséhez ismernünk kell ősi vallásunkat, írásunk jelentését, vagyis mindazt, ami napjainkban történelemkönyvekből egyelőre nehezen fellelhető.

Varga Géza írástörténész szerint a tulipán középső sziromlevele például gyakran azonos a székely írás “us” (ős) jelével. Ez a jel a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor (kerecseny ünnep) a Nap kél. A jelet csak másodlagosan használják a női nemi szerv ábrázolására. Ami eredetileg az ősanya vulváját jelölte, az ősvallás időszakában nem a vulva, hanem a benne újjászülető Nap volt. Ez a csillagászati esemény hozta létre a Tejút hasadékának rendkívüli jelentőségét és a sok tulipán ábrázolást.

A tulipán két szélső sziromlevele meg a székely írás “nt/tn” (Ten) jelével azonos, a két jel együttesen az Isten (ős Ten) szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.

Ha a tulipán egyszerűen csak női szimbólum lenne, ábrázolásával nem találkozhatnánk szakrális helyeken és tárgyakon. Márpedig tulipán motívumok ősi magyar régészeti leleteken lépten-nyomon előfordulnak, a Szent Korona Szent Tamás képének zománcos lemezétől kezdve, Atilla kardjaként ismert szablyán keresztül, a nagyszentmiklósi aranykincseken át számos ereklyén. Ki ne ismerné például az énlakai unitárius templom, vagy a csengersimai templom kazettás mennyezetét, amelyek ellenálltak az erőszakos felújításoknak és ma is hűen őrzik ősi vallásunk üzenetét?

 

Az énlakai unitárius templom menyezet kazettájának üzenete – Valószínűleg sokan “tudják”, hogy a tulipánt a hollan­dok terjesztették el Európában és nevét a török turbánról kapta egy félreértés foly­tán. A hollandus ugyanis a turbánba tűzött virág neve után érdeklődött, ám a török a turbánra értvén ennek nevét mondta. Szép mese, de őseink legkevesebb négyezer éve ismerik a tulipánt olyannyira, hogy ezt a virágot használták a T hang jelölésére. A szó magyar eredeztetése még azt is megmagyarázza, hogy miért. Bővebben: itt olvashatnak az értelmezésről.

A tulipán valóban legősibb motívumaink közé tartozik. Jelentése és a mai kornak megőrzött üzenete azonban jóval többet rejt, mint a napjainkban női nemi szervnek titulált jelkép. Magában hordozza a Nap, a fény, az erő és az élet születését, a megújulást, az isteni örök körforgást.

 

Forrás: Huszka József: Székely ház 1895; Kovács Piroska: Örökségünk: A SZÉKELYKAPU 2003; magyarno.com