Szervető-szűrhímzés

Szervető-szűrhímzés

Szervető-szűrhímzés

A szűrt színes pamuttal, selyemfonállal varrták ki. A hímzett területen a motívumokat tömör bokorvirág vagy folyóvirág foltokba sűrítik, nem hagynak közöttük hézagot.

Központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas,rózsa, tulipán, nefelejcs és szegfű. A virágok köré különböző leveleket hímeztek, legkedveltebb a rozmaringlevél volt.

 

SZERVETŐ - SZŰRHÍMZÉS

 

A szűrt színes pamuttal - később selyemfonállal is -, úgynevezett gobelinöltéssel varrták ki.

Ez kizárólag a hímzőmesterek dolga volt, melyet virágozásnak hívtak.


A szűrnek különféle hímzés változatai voltak.

A szűrhímzések jellemzői: a hímzett területen a motívumokat tömör bokorvirág vagy folyóvirág foltokba való sűrítése, azok közt nem hagynak „parasztot” azaz hímzetlen hézagot. A hímzett foltokon belül a virágokat és leveleket indák, szárak tartják össze, foglalják egységbe. A zsúfoltságot feloldja a motívumok szín- és formaritmusa. A tömör foltokat úgy szerkesztik össze, foglalják magasabb egységbe, hogy azok és a hímzetlen területek negatív foltjai együttesen hatnak. 

 

Gyapjúfonállal hímzett szűrgallér sarokvirága (Gyöngyös, Heves m., 19. sz. vége) és virágtő, szűrgallérról (Mátravidék, századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum

 

A szűrposztó nyersfehér alapszínéből a díszített folt uralkodó színe tüzel, többnyire a vörös, de gyakran a fekete, a zöld vagy a vöröses barna.

A tömör szerkezetű hímzésfoltokban gyakran központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas, hal és kígyó. 

 

Kedvelt virágaik voltak: 

a rózsa, rózsabimbó és a tulipán; de a nefelejcs, árvácska, szegfű és a gyöngyvirág sem ment ritkaság számba. A vörös vad-tulipánt Boldogasszony virágának is hívták.  

 

A virágok köré különböző leveleket hímeztek, legkedveltebb a rozmaringlevél volt. 

 

Debreceni cifraszűr

 

Néha a virágokat úgy ábrázolták, mintha cserépből nőnének ki, mely az ősi életfa-motívumot idézi fel.

 

A Dunántúlon például a csikósok, a kanászok, és a polgárság szűrén a piros posztó-rátét volt; a juhászokén fekete, a parasztokén és a községbéliekén pedig zöld. A kék szegélyű szűröket a napszámosok viselték. A csikósoknak is megvolt a maguk szűr-viselete, úgy, mint a bakonyi, somogyi, veszprémi.

Ezek társadalmi megkülönböztetésül szolgáltak, ezért megcserélni nem lehetett őket.

Innen ered a mondás: „Akinek nem szűre, ne vegye magára!" 

A Nagykunságból származtak a legszínesebben hímzett cifraszűrök. Az Ipoly-menti palócok közt falunként változott a díszítés. Ezt olyan szigorúan betartották, hogy a szűrökről pontosan lehetett tudni, ki melyik faluból való. Hatvanban és Tarán kék-világosbordó-rátétes fekete szűr divatozott. Egerben és Diósgyőrött lehetett a legpompásabb és legdrágább szűröket kapni, ahol az egész szűrt dús hímzés fedte.
Mezőkövesd vidékére, a matyókhoz, csak az 1850-es években ért el a cifraszűr viselet.

A Felvidéken, észak felé haladva fokozatosan egyszerűbbek a szűrök. A tótok által viselt szűrökön soha nem volt díszítés.
A magyar díszítőképzeletet legjobban a gazdag változatosság jellemzi. Sugárzik belőle a virágok szeretete, a magyar észjárás ötletessége. Viseleteink soha sem voltak tarkák, hanem mindig összeválogatottan ünnepélyes-színesek. 
A szűr kétségen kívül Eurázsia egyik alapvető viseletéből alakult ki. Népünk régi keleti kultúr örökségként hozta magával a Kárpát-medencébe, ahol jellegzetes díszítőelemeivel a művészet magas fokára emelte. Sajnos az első világháborút követően viselete rohamosan csökkent. Napjainkban már csak múzeumokban, vagy turista-attrakciókon látható. Azonban, hogy a szűr-viselet vidéken a XX. századig fennmaradt, azt kizárólag pásztorainknak, csikósainknak köszönhetjük, kiknek ősidők óta nélkülözhetetlen öltözéke volt: használhatták sátorfedőnek, ágynak, takarónak - és végül szemfedőnek.

 

Forrás:

Magyar Néprajzi Lexikon

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-263.html

Irodalom: Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930);

Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).

 

http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/magyar-himzesek-es-motivumok-kincsestara.html