A szűrt színes pamuttal, selyemfonállal varrták ki. A hímzett területen a motívumokat tömör bokorvirág vagy folyóvirág foltokba sűrítik, nem hagynak közöttük hézagot.
Központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas,rózsa, tulipán, nefelejcs és szegfű. A virágok köré különböző leveleket hímeztek, legkedveltebb a rozmaringlevél volt.
SZERVETŐ - SZŰRHÍMZÉS
A szűrt színes pamuttal - később selyemfonállal is -, úgynevezett gobelinöltéssel varrták ki.
Ez kizárólag a hímzőmesterek dolga volt, melyet virágozásnak hívtak.
A szűrnek különféle hímzés változatai voltak.
A szűrhímzések jellemzői: a hímzett területen a motívumokat tömör bokorvirág vagy folyóvirág foltokba való sűrítése, azok közt nem hagynak „parasztot” azaz hímzetlen hézagot. A hímzett foltokon belül a virágokat és leveleket indák, szárak tartják össze, foglalják egységbe. A zsúfoltságot feloldja a motívumok szín- és formaritmusa. A tömör foltokat úgy szerkesztik össze, foglalják magasabb egységbe, hogy azok és a hímzetlen területek negatív foltjai együttesen hatnak.
Gyapjúfonállal hímzett szűrgallér sarokvirága (Gyöngyös, Heves m., 19. sz. vége) és virágtő, szűrgallérról (Mátravidék, századforduló) Bp. Néprajzi Múzeum
A szűrposztó nyersfehér alapszínéből a díszített folt uralkodó színe tüzel, többnyire a vörös, de gyakran a fekete, a zöld vagy a vöröses barna.
A tömör szerkezetű hímzésfoltokban gyakran központi helyet foglal el a magyar címer, a virágos ágat tartó madár, páva, kakas, hal és kígyó.
Kedvelt virágaik voltak:
a rózsa, rózsabimbó és a tulipán; de a nefelejcs, árvácska, szegfű és a gyöngyvirág sem ment ritkaság számba. A vörös vad-tulipánt Boldogasszony virágának is hívták.
A virágok köré különböző leveleket hímeztek, legkedveltebb a rozmaringlevél volt.
Debreceni cifraszűr
Néha a virágokat úgy ábrázolták, mintha cserépből nőnének ki, mely az ősi életfa-motívumot idézi fel.
A Dunántúlon például a csikósok, a kanászok, és a polgárság szűrén a piros posztó-rátét volt; a juhászokén fekete, a parasztokén és a községbéliekén pedig zöld. A kék szegélyű szűröket a napszámosok viselték. A csikósoknak is megvolt a maguk szűr-viselete, úgy, mint a bakonyi, somogyi, veszprémi.
Ezek társadalmi megkülönböztetésül szolgáltak, ezért megcserélni nem lehetett őket.
Innen ered a mondás: „Akinek nem szűre, ne vegye magára!"
A Nagykunságból származtak a legszínesebben hímzett cifraszűrök. Az Ipoly-menti palócok közt falunként változott a díszítés. Ezt olyan szigorúan betartották, hogy a szűrökről pontosan lehetett tudni, ki melyik faluból való. Hatvanban és Tarán kék-világosbordó-rátétes fekete szűr divatozott. Egerben és Diósgyőrött lehetett a legpompásabb és legdrágább szűröket kapni, ahol az egész szűrt dús hímzés fedte.
Mezőkövesd vidékére, a matyókhoz, csak az 1850-es években ért el a cifraszűr viselet.
A Felvidéken, észak felé haladva fokozatosan egyszerűbbek a szűrök. A tótok által viselt szűrökön soha nem volt díszítés.
A magyar díszítőképzeletet legjobban a gazdag változatosság jellemzi. Sugárzik belőle a virágok szeretete, a magyar észjárás ötletessége. Viseleteink soha sem voltak tarkák, hanem mindig összeválogatottan ünnepélyes-színesek.
A szűr kétségen kívül Eurázsia egyik alapvető viseletéből alakult ki. Népünk régi keleti kultúr örökségként hozta magával a Kárpát-medencébe, ahol jellegzetes díszítőelemeivel a művészet magas fokára emelte. Sajnos az első világháborút követően viselete rohamosan csökkent. Napjainkban már csak múzeumokban, vagy turista-attrakciókon látható. Azonban, hogy a szűr-viselet vidéken a XX. századig fennmaradt, azt kizárólag pásztorainknak, csikósainknak köszönhetjük, kiknek ősidők óta nélkülözhetetlen öltözéke volt: használhatták sátorfedőnek, ágynak, takarónak - és végül szemfedőnek.
Forrás:
Magyar Néprajzi Lexikon
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-263.html
Irodalom: Györffy István: Magyar népi hímzések. I. A cifraszűr (Bp., 1930);
Palotay Gertrúd: Szűrhímzés-öltésmódok (Népr. Ért., 1930).
http://emf-kryon.blogspot.hu/2014/02/magyar-himzesek-es-motivumok-kincsestara.html