Szervető-matyó

Szervető-matyó

2015.09.17
Szervető-matyó

Szellemi, kulturális örökségünk:

Szimbolika: A matyóban minden színnek volt jelentése. A fekete a viseletben a föld színe, melyből a termés, az élet sarjad. A piros az öröm, a sárga a nyár, a Nap színe, a kék a bánaté, az elmúlásé.Az első világháborút követően jelent meg a matyó hímzésben a zöld, mint a gyász színe. A háború halottaira való emlékezésül zöld folyókával hímezték körül a kötényeket. A matyó hímzés összképe úgy hatott, mint a zöld mezőben tarkálló virágok.

A legrégebbi mezőkövesdi hímzések egyszínűek, amikor a többszínű fonalak megjelentek, már kötényeik a tarka színek egész bokrétájával ékeskedett.

Az ősi értékeket hangsúlyozandó, mi a matyó madárkát olyan formában jelenítjük meg a mintáinkon, ami egy archaikusabb, egészen a honfoglalás koráig visszanyúló forma, egy olyan sólyom, amihez hasonló például a karosi honfoglalás kori övvereteken is megjelenik. :)

A matyóhímzés immáron, hivatalosan is a szellemi, kulturális világörökség része.

Viseljük szívvel! :)

„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.” írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató. Ezért öröm, de nem meglepő, hogy a szellemi világörökség része lett a matyó hímzés.

Magyarország felterjesztése alapján 2012. december 5-én Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 7. ülésén felvették „A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája” elemet Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.

Matyóföld az Alföld északi részén fekszik. Matyónak Mezőkövesd lakosságát nevezzük, de a korábbi kutatások és elsősorban az itt élők Tard és Szentistván települések lakóit is matyónak mondták, bár viseletükben, hímzésükben eltérnek egymástól. A matyónak nevezett települések közül mindig Mezőkövesd volt a domináns.

A név eredete

Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot és  a király járt is a városban, ezért sokan úgy tartják, a Mátyást szerető matyók a király nevének becézett alakjából kapták nevüket.

Herkely Károly néprajzkutató szerint inkább csúfnévről lehet szó, amellyel eredetileg a környék református lakóitól vallási-kulturális értelemben elkülönülő katolikus mezőkövesdieket illették, de később ez a csúfolódó jelentésárnyalat feledésbe merült.