Szervető-kelta napkereszt

Ennek az oka, hogy a kelták együttéltek a szkíták elődeivel, a kimmerekkel, akik a Fekete-tenger partján éltek. Egy csoportjuk nyugatra vándorolt, eljutottak egészen Ausztriáig, majd Bajoroszágig és ott keveredtek az európai keltákkal, akik művészetét keleti, szkíta motívumokkal gazdagították. Ezért érezzük magunkhoz közel ezeket a motívumokat.

 A kelta díszítőelemek sok hasonlóságot mutatnak a keleti, közép-és belső-ázsiai motívumokkal. Az egyik legjellegzetesebb motívum az úgynevezett dara-csomó, amelyet végtelen-csomó, vagy szerencsefonat néven ismerünk a keleti lovas népeknél, de jelen van a korai- szkíta régészeti emlékekben a Kárpát-medencében. Ennek változatai a hármas végtelen spirál, ami a szvasztikával is mutat hasonlóságot, lófejes változatban az avar sírokban is előkerülnek változatai. A szerencsefonat kelta (ír) neve dara, amely szó tölgyfát jelent, amely az egyik ősi hitvilági elem, az égi és az alvilág összekötője, továbbá az a hely, ahol a korai közösségek áldozatokat mutattak be az ősök szellemének.

A Kr. e. 600. körül alakul ki a jellegzetes kelta kultúra a Kárpát-medencétől nyugatra, virágzó korszakát La Tene kultúrának nevezik a régészek (Kr. e. 5-1. század). Nagy hatást gyakoroltak rájuk a kimmerek, akik közép-ázsiai hazájukból különleges motívumokat és a jellegzetes állatstílust hoztak magukkal. A két kultúra termékenyítően hatott egymásra. Az együttélés egyik bizonyított helyszíne az ausztriai Hallstatti-kultúra keleti fele, majd innen az ott élt kevert, kimmer-kelta népesség nyugatra vándorolt és magával vitte különleges kultúráját, amely hosszú ideig, szinte a mai napig meghatározza a kelták műveltséget.

Dr. Obrusánszky Borbála történész, keletkutató, Szervátiusz Jenő díjazott, nagykövet

Kép forrás: pinterst