Szervető-kalotaszegi

Szervető-kalotaszegi

Szervető-kalotaszegi

Kalotaszegi hímzések: Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke. Ezen a vidéken is egymás mellett élt egyidőben többféle hímzőtechnika. Talán valamennyi, az országban fellelhető mintát ismertek és varrtak itt. 

Sajátosak és másutt fel nem lelhetők viszont a szabadrajzú „írásos” vagy „varrottas” hímzések. Írásos hímzéssel először a konfirmálásra készült női vállfűs ingeket díszítették, a rajtuk található régi minták tanúsága szerint. Az írásos hagyományos színei – a funkciónak és használójának kora szerint - a piros, fekete, valamint sötétkék, ritkábban fehér. Egy munkadarabot egy színnel varrtak ki. Ezekből állítják össze a virágtöveket, akár kerekre formáltan, akár hosszúkásra elnyújtva, de készíthetnek forgórózsát is elnyújtottra formált gránátalmákból. A kisírásos technika rajzos hatású, míg a nagyírásos tömörebb és a természettől elvontabb. A kalotaszegi hímzések jellegzetességei még a női ingek elején a ráncolások és azok mintás letűzése, főleg azonban a kötényeken és muszujokon levő darázsolások. Ezek a technikák sem ismeretlenek másutt, mégis ilyen megvalósításban, színesen, nemegyszer gyöngyösen csak ezen a vidéken készítették. A kalotaszegi hímzések motívumaik révén a régi stílushoz kapcsolódnak, a tömör, zsúfolt kivitelezés pedig már a parasztstílusok felé utal. 
Egyes példányok 1830-as datálással már kiérlelt mintákat, hibátlan technikát mutatnak be. Európában a 12–13. sz.-tól ismerni előfordulását.

 

hímzés  napjainkig fennmaradt. A különböző  falvakban más és más hímzésfajta a jellemző. Bár a hétköznapokon egyszerű szőttest használtak, a hímzett darabok ünnepek alkalmával előkerültek a tisztaszobából. 

 A Kalotaszegen hímzett kézi­munkák (a varrottasok) közül a két legjellemzőbb fajta az úgy­ne­vezett írásos és vagdalásos.  Az „írásos hímzés” elnevezés onnan származik, hogy az íróasszonyok előrajzolják, azaz írják a hímezni való mintát a vászonra. Az íráshoz koromlébe mártott madártollat használtak  A vastagabb zsinórokból álló kalotaszegi nagyírásos  színeiben, motívumaiban hasonló a mezőségi, a torockói és az udvarhelyi hímzésekhez.  A mintákat piros, kék, fehér és fe­kete színű cérnával ­varrják ki. A szakértők szerint Ázsiában találni a kalotaszegihez hasonló technikával készült hímzéseket. 

 

vag­dalásos varrottas úgy készül, hogy a szövet anyagából az egyik irányban álló szálakat kivágják, a merőleges irányban lévő szá­lakat pedig úgy varrják össze, hogy az anyag négyzethá­lós rá­csos szerkezetű lesz.  Leginkább fehér színben készítik.

http://magyarvalko.mindenkilapja.hu/html/18029589/render/neprajz

 

Az írásos hagyományos színei  a a piros, fekete, valamint sötétkék. A hímzésekkel párnákat, lepedőket, terítőket, kendőket, ingeket díszítettek.

 Hajdanán növényi festékkel színezett házicérnát vagy szőrfonalat (kecske vagy juhgyapjú) használtak.

A motívumok alapelemekből tevődnek össze. Ezek például  a zsinór-sinyór, tyúkszem, kerek csipke, majoránna. Találunk növény-motívumokat, mint a  rózsa, tulipán, páfrány, makk, életfa, gyöngyvirág. Találunk  tárgymotívumokat is, mint a kosár, cserép, csillag, címer, kocka, valamint állatmotívumokat, mint a madár, kígyó, pillangó.

kalminta.jpg

 

 

A XVIII. századtól tudunk egyáltalán az írásos hímzésről. Gyarmathy Zsigáné az 1885-i évi országos kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát. Ekkor már nem igen készítettek kézimunkákat, a kiállítás anyagát a ládák mélyén található varrottasok adták. 

 

Túlnyomóan nagyírásos öltéssel varrt forgórózsás mintájú párnavég (Kalotaszeg, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1809.html

 

 Kalotaszegen  Gyarmathy Zsigáné, Hory Etelka  igen  művelt és intelligens asszony volt. 1862-től foglalkozott néprajzi gyűjtésekkel. Készített és készíttetett varrottasokat, melyeket nemzetközi kiállításokon mutatott be, s hírnevet szerzett  a szülőföldjének. Munkásság háziipart teremtett, megélhetést biztosítva a kalotaszegi  asszonyoknak.

Malonyai Dezső magyar népművészetet bemutató könyvének első kötetében, az 1907-ben megjelent A kalotaszgei magyar nép művészete című munkájában ugyancsak foglakozik az írásos hímzésekkel, sok rajzot és fényképet közöl.

 kalparna.jpg

Az első világháború után Kónya Gyuláné Schéfer Teréz lendítette ki a kalotaszegi varrottasokat. Összegyűjtötte a régi textíliákat, s le  is jegyezte a kazettás mennyezetfestmények és úri-hímzés mintákat és ezek alapján alkotta meg mintáit, melyet aztán kivarratott a hozzáértő asszonyokkal.  Lejegyezte a mintákat , így  megőrizte azokat az  utókornak.

 

Kónyáné tanítvány volt Vince Zsebe Kata, aki 1886-ban született és több mint ötven éven át írta a többnyire Kónyánétól átvett mintákat. Vince Zsebe Katának gyermekei nem születtek, így  egész életét az írottasoknak szentelte. Átengedte írásait lemásolásra, így azok fennmaradhattak az utókornak.

 

Még több olvasnivaló itt: http://netfolk.blog.hu/2013/01/28/kalotaszeg