Székely tulipán

A használati tárgyakra is faragták, mint pl.: a ládára (tulipánosláda), továbbá hímezték terítőkre, ágyneműkre, ruhákra. Karpereceket, ővveretek és szíjvégek kedvelt díszítő motívuma. Edényeken is találkozhatunk ezzel a virággal, a korondi fazekasság fő díszítő eleme is a tulipán. 

A nőiséget jelképezve a születéssel van kapcsolatban, „a tulipán lényegében a két széttárt combnak és az élet kapujának ikonikus ábrázolása”

Forrás: Jankovich Marcell: Jelképtár - Tulipán

Néprajz

A díszítőművészet gyűjtőelnevezése a 3, esetleg 5 hegyes szirmú, oldalnézetű, különböző eredetű virágokra. A tulipán-motívumok igen régi kialakulásúak, az előképek a közel-keleti antik növénytermelő birodalmakban mutathatók ki, az i. e. 3. évezredtől. Így a lant alakú forma, külön megrajzolt, csepp alakú belső maggal Mezopotámiából ismert, a pálma virágát ábrázolva. A különálló hegyes szirmokból alakított változat a lótuszra, a belső szélén csipkézett szirmú az akantuszra vezethető vissza. Míg a lant alakú tulipán eredeti megfogalmazásában került át Európába  (keleti tulipán), a többi változat Európában nyerte el végleges formáját, kiformálódásuknál nagy szerepük volt a keresztes háborúkat követően divatbajövő gránátalmás és egyéb virágos selymeknek, brokátoknak. A tulipán elnevezés kései, a Közel-Keleten a középkor elején kitermesztett és Európában a 16. sz.-tól terjedő kerti tulipán népszerűségének köszönhető. – A magyar parasztságnál a stilizált virágtöveket, indákat alkalmazó növényi ornamentikával vált kedveltté, a parasztság számára dolgozó kézművesek révén. A 18. sz. első felében már paraszti alkotók faragásain is kimutatható. Igen elterjedt, vannak műfajok, ahol egyes vidékeken egyeduralkodóvá válik (tulipános láda), általában azonban másodrendű szerepű a rózsával szemben. Néhol a tulipán-motívumot vagy némely változatát más virágként értelmezik, leggyakoribb a liliom elnevezés; Székelyföldön az akantuszból alakult változat neve hándur (magvas kender virága); Szeremlén a díszes pünkösdi leányevező tulipán-ábrázolása: vízitökrózsa.

– Irod. Balogh Jolán: Kolozsvári reneszánsz láda 1776-ból (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára, Kolozsvár, 1957); K. Csilléry Klára: A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. II. Szerk. Hofer Tamás– Kisbán Eszter–Kaposvári Gyula, Szolnok, 1974).

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon