Szimbolika

A középen lévő sólyom ábrázoláson a Kerecsen ünnep szimbolikáját fedezhetjük fel, hiszen a napfordulókor történő Kerecsen röptetés során, a sólyom a felszálló lélek, a fény születésének szimbóluma.

Életfa-szív (palmetta)

A magyar népművészet egyik legősibb, szakrális szimbóluma. Világfaként is ismert, hiszen egy teljes szimbólumrendszert jelenít meg, amelyet a legtöbb természeti szakralitáshoz kötődő sztyeppei kultúrában megtalálunk. Benne foglaltatik az egész univerzum teremtőereje. A fa hármas osztatása a világmindenség rendezőelvét képezi le. A fa lombja vagy koronája az égi szféra, a fa törzse a földi, azaz látható világot jelképezi. A földalatti világ az alvilágot vagy szellemvilágot jelenti, ahova a fa gyökerei nyúlnak le. A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája.

Szellemi, kulturális örökségünk:

Szimbolika: A matyóban minden színnek volt jelentése. A fekete a viseletben a föld színe, melyből a termés, az élet sarjad. A piros az öröm, a sárga a nyár, a Nap színe, a kék a bánaté, az elmúlásé.Az első világháborút követően jelent meg a matyó hímzésben a zöld, mint a gyász színe. A háború halottaira való emlékezésül zöld folyókával hímezték körül a kötényeket. A matyó hímzés összképe úgy hatott, mint a zöld mezőben tarkálló virágok.

A sárközi hímzés főként a női viselethez kötődött. Öt egymástól teljesen eltérő stílusú hímzés alakult ki. A halottas párnavégek, a főkötők, a bíborvégek, az ingujjak és a kendők öt különböző funkcionális tárgycsoportot képviselnek és mindegyikük díszítőstílusa más és más.

A különféle hímzésstílusok a sárközi népviselet különböző ruhadarabjain egymással mégis harmonikus egységet alkottak. Ez jól jellemzi a sárközi népművészeten belül a hímzéskultúra magas színvonalát.

Az ország minden öltözete közt ez volt – virágkorában – a legparádésabb, legpompásabb viselet.

A kalocsai hímzés elnevezés alapvetően lapos öltéssel és száröltéssel Kalocsa városában és környékén készült virághímes munkát jelöl.

Az ősi értékeket hangsúlyozandó, mi a virágok között, a mintáinkon, egy archaikusabb, egészen a honfoglalás koráig visszanyúló szimbólumot jelenítünk meg, egy olyan sólymot, amihez hasonló például a karosi honfoglalás kori övvereteken is megjelenik. A virágbimbókban pedig szintén felfedezhető az egykori, természetközpontú gondolkodás, ugyanis apró csillagokat és a holdat is beleszőttük, miniatűr ábrázolásban.