Szimbolika

A két vadásztestvér és az agancsos szarvasünő. Az agancsos szarvasünő motívumának eredetét László Gyula a későbbi szkíta művészetre ható "lurisztáni bronzok" idejébe (kb. Kr. e. 1100-600) helyezi. Az újabb kutatás szerint azonban a lurisztáni bronzok az indogermánok Perzsiában való megjelenése előtti idők művészetét reprezentálják, tehát nem lehet szó görög, vagy iráni közvetítésről. A mezopotámiai dámszarvas a suméroknál már a 3. évezredben szent állat volt: a dámünőket a templomok kultikus ligeteiben tenyésztették, s tejüket pl. Lagasban Ningirsu istennek áldozták.

Az egyenlő szárú keresztet régóta őrizzük népművészeti hagyományunkben pl: matyó menyecskék fejdíszén és visszaköszön régészeti leletegyüttesen is pl.:a Bezdédi tarsolylemezen. A középen lévő kúpszerű napkorong egyételműen a Napot ábrázolja, hasonló jelentéssel bír,mint a svasztika, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi járási irányt is jelöl. Maga az egyenlő szár köré, szabályos körívet vonhatunk, mely egyrészt a Föld Nap körüli mozgására utal, gondolva itt a napszakok és évszakok váltakozására egyaránt. (Nap-éj egyenlőségek, Napfordulók).

A honfoglalók sírjából ismeretes Tiszabezdédről.

Eredetileg középen egy egyenlőszárú kereszt áll, amit az ún. istenfa körbezár.

Néprajz

A mintákat a székelyek is megőrizték, sokáig jelen van kapufaragásokon. Néprajzi adatok alapján az egyes motívumok értelmezése eképp írható le:

Az istenfa a teremtő és fenntartó erőt jelképezi.
Az állatok, melyek közrefogják: az orrszarvú a tökéletesség jelvénye,
A sárkány: a kikelet, ébredés, újjászületés jelképe.

A jól ismert sorok a Székely Himnuszból:
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen."

A világfa tetején őrködik az Egy szellemiség az isten.

Ázsiai sztyeppei hagyományokban lélekmadárnak is látják, aki jelen van mindenhol, és az ember vállán ülve figyeli a történéseket, mindent lát. Az Iráni zászlón lévő címerhez felépítésében nagyon hasonlit.