Szimbolika

A honfoglalók sírjából ismeretes Tiszabezdédről.

Eredetileg középen egy egyenlőszárú kereszt áll, amit az ún. istenfa körbezár.

Néprajz

A mintákat a székelyek is megőrizték, sokáig jelen van kapufaragásokon. Néprajzi adatok alapján az egyes motívumok értelmezése eképp írható le:

Az istenfa a teremtő és fenntartó erőt jelképezi.
Az állatok, melyek közrefogják: az orrszarvú a tökéletesség jelvénye,
A sárkány: a kikelet, ébredés, újjászületés jelképe.

A jól ismert sorok a Székely Himnuszból:
"Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen,
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen."

A világfa tetején őrködik az Egy szellemiség az isten.

Ázsiai sztyeppei hagyományokban lélekmadárnak is látják, aki jelen van mindenhol, és az ember vállán ülve figyeli a történéseket, mindent lát. Az Iráni zászlón lévő címerhez felépítésében nagyon hasonlit.

A középen lévő sólyom ábrázoláson a Kerecsen ünnep szimbolikáját fedezhetjük fel, hiszen a napfordulókor történő Kerecsen röptetés során, a sólyom a felszálló lélek, a fény születésének szimbóluma.

Életfa-szív (palmetta)

A magyar népművészet egyik legősibb, szakrális szimbóluma. Világfaként is ismert, hiszen egy teljes szimbólumrendszert jelenít meg, amelyet a legtöbb természeti szakralitáshoz kötődő sztyeppei kultúrában megtalálunk. Benne foglaltatik az egész univerzum teremtőereje. A fa hármas osztatása a világmindenség rendezőelvét képezi le. A fa lombja vagy koronája az égi szféra, a fa törzse a földi, azaz látható világot jelképezi. A földalatti világ az alvilágot vagy szellemvilágot jelenti, ahova a fa gyökerei nyúlnak le. A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája.