Szimbolika

Bécsben őriznek egy páratlan szépségű kardot. A magyar hagyomány Attila kardjának tekinti, a tárlókban azonban Nagy Károly kardjaként szerepel. A középkori német hagyomány szintén az Isten ostorának bosszúálló kardjának ismerte.

A Nyitrától észak-keletre, a Vág völgyében fekvő Galgócon került elő, 1868-ban árokásás alkalmával egy honfoglalás kori lovassírból. A galgóci volt az első tarsolylemez, amely eleink sírjaiból előkerült. Rómer Flóris 1869-ben első írásában már megsejtette valódi rendeltetését. A lemez kidolgozása honfoglalás kori ötvösművészetünk egyik kiemelkedő darabja. A minta végtelen hálóba szerkesztett palmettákból és indákból áll, és talán legszebb megfogalmazása honfoglalóink mintakincsének. Nem kétséges, hogy a palmetták az életfát, vagy világfát jelképezték a táltos hitű magyarság szemében.

A jászsági szűcsök subákra, ködmönökre varrt csodás hímzéseire a 20. század második felére a feledés homálya borult.  A népi kultúra akkori hivatalos őrei nem ismertek semmilyen jász hímzést, azt mondták a jászsági asszonyoknak, akik zsűrizésre adták be alkotásaikat, hogy jász hímzés nem létezik. A jászságiak azonban ilyen könnyen nem engedték elkendőzni őseik hagyatékát, alapos, és kitartó néprajzi gyűjtéssel nagyanyáik és nagyapáik ködmöneit összegyűjtve kiállítást rendeztek a Jász Múzeumban, aminek köszönhetően az egész ország újra megismerhette a legendás múltra visszatekintő mintákat. Immáron nem kétséges, hogy Móra Ferenc híres kincskereső kisködmöne is jászsági mintával volt kivarrva, hiszen édesapja Berényben született, és mesterségét is ott tanulta.

A két vadásztestvér és az agancsos szarvasünő. Az agancsos szarvasünő motívumának eredetét László Gyula a későbbi szkíta művészetre ható "lurisztáni bronzok" idejébe (kb. Kr. e. 1100-600) helyezi. Az újabb kutatás szerint azonban a lurisztáni bronzok az indogermánok Perzsiában való megjelenése előtti idők művészetét reprezentálják, tehát nem lehet szó görög, vagy iráni közvetítésről. A mezopotámiai dámszarvas a suméroknál már a 3. évezredben szent állat volt: a dámünőket a templomok kultikus ligeteiben tenyésztették, s tejüket pl. Lagasban Ningirsu istennek áldozták.

Az egyenlő szárú keresztet régóta őrizzük népművészeti hagyományunkben pl: matyó menyecskék fejdíszén és visszaköszön régészeti leletegyüttesen is pl.:a Bezdédi tarsolylemezen. A középen lévő kúpszerű napkorong egyételműen a Napot ábrázolja, hasonló jelentéssel bír,mint a svasztika, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi járási irányt is jelöl. Maga az egyenlő szár köré, szabályos körívet vonhatunk, mely egyrészt a Föld Nap körüli mozgására utal, gondolva itt a napszakok és évszakok váltakozására egyaránt. (Nap-éj egyenlőségek, Napfordulók).