Szimbolika

A torockói hímzések régi magyar hagyományokat őriznek, keresztszemes és lapos öltésekkel is készülnek motívumai. Gyakori eleme a liliom, aminek jelentése sokrétű, a tisztaság, a nőiség, ugyanakkor a termékenység jelképe is. A levelek helyébe olykor kismadár feje kerül, a hulláminda végére pedig kígyófej, ami egyfajta őrzőállatként szerepel a mintákon.

A vásárhelyi hímzésekben a virágok mellett kelyhes, pillangós és a híres íróasszonyok neveit viselő mintákat találunk. Fontos szimbóluma a gránátalma motívum, ami a termékenység és a halhatatlanság ősi jelképe, ugyanakkor bőkezűségre és hazaszeretetre is utal. Szépsége a tónusokban rejlik, egy-egy szín többféle színárnyalatban is pompázik a mintákon.

A palóc hímzést hagyományhű, stilizált motívumvilág jellemezi. Főként piros-kék, mértani és virágminták ismertek, de helyenként állat- és madáralak is fölbukkan. A központi virágelemeket (szegfű, rózsa, gyöngyvirág) bimbók, levelek, kacsok, kalászok gazdagítják, amik az élet burjánzását, körforgását jelentik, míg a nyíló virágok az odaadó szeretet szimbólumai.

Kalotaszegi hímzések: Kalotaszeg az erdélyi magyarság hímzésekben leggazdagabb vidéke. Ezen a vidéken is egymás mellett élt egyidőben többféle hímzőtechnika. Talán valamennyi, az országban fellelhető mintát ismertek és varrtak itt. 

Buzsáki hímzés - Mi a "vézás", a "rátétes" és a "boszorkányos"?