Esztergomi oroszlán

Esztergomi oroszlán

Esztergomban a Várkápolna 1934-35. évi feltárásánál előtűnt a korábbi egyszínű festésréteg felett a 96 cm átmérőjű, bíborvörös korongba foglalt diadalmas oroszlánábrázolás. Ezzel a freskóképpel a kutatás sokat foglalkozott, s többségükben III. Béla korához kapcsolták.

A korongot a két, gyöngysort utánzó, fehér pontokkal díszes körív között, fehér háttér előtt, fekete körvonallal kiemelt, bíborvörös palmettalevél-sor keretezi.

A restaurátori vizsgálat megállapította, hogy az okkersárga életfa előtt méltóságteljesen jobbfelé haladó, zöldes színű oroszlán alakját a jeles művész vörös alapra venyige-feketével és arra okkersárgával festette fel. Az oroszlán színe tehát eredetileg aranysárga volt! Alakja betölti, uralja a korong teljes felületét. Testét dekoratív fehér vonaldíszítés ékesíti. A gerincen enyhén ívelő szalagban fehér pontsor fut végig. A jobb hátsó láb forgóját nyolcszirmú rozetta jelzi. A bordákat négy, függőlegesen félbevágott palmetta-levél érzékelteti. A lábszárakat fordított cseppforma díszíti. A hátat és a fejet a sörény előtt további fehér pöttyök élénkítik, amelyek a fej magasságáig ívesen felkunkorodó, pamacsos végű farokban is folytatódnak.

A bizánci és a romanika művészetében kedvelt ábrázolási téma az uralkodói hatalmat reprezentáló oroszlán-ábrázolás az életfa előtt, a végtelenségre utaló kör keretben. Az esztergomi ábrázolás az ismert kortárs, 12. századi képzőművészeti ábrázolásoknál - így a leginkább rokon chartres-i székesegyház altemplomának egykorú freskóképénél is - magasabb művészi színvonalon jelenik meg.

Az esztergomi Várhegy tengelyében álló székesegyház nyugati díszkapuján, a Porta Speciosán állott vörös márványból faragott méltóságteljes kapuoroszlánok magas színvonalú művészi alkotásai is rokonok a kortárs oroszlánfreskóval, megjelenítésben és színvonalban egyaránt.

A 2000-től folyó falfestészeti kutatás új eredménye továbbá, a feltárt in situ freskótöredékek alapján, hogy legalább két sorban futottak körbe a szentély falán a korongos keretbe foglalt oroszlánábrázolások. S előtűntek a kápolna menza oltárának első oldalán és a diadalívet tartó oszlopok lábazatán is, valamint a palota több részén a bíborvörös korongok festett keretei, illetve szénnel előrajzolt formái.

Az oroszlános képsoron kívül, az utóbbi évek restaurátori munkája során tűntek elő a kápolna oldalfalain, oszlopain és boltozati bordáin az ugyanehhez a festési réteghez tartozó változatos díszítőmotívumok.

Összegezve az új restaurálási eredményeket, a kápolna 1185-1186. évi kifestését a következőképpen jellemezhetjük: az oldalfalak alsó felén a bíbor szín dominált, amelynek ábrázolásait a fekete körvonalak emelték ki, és vékony fehér ecsetvonásokkal alakított dekoratív rajz élénkített. Ezt bizonyítják az oroszlán korongos ábrázolások és a márványutánzatos falfestés egyaránt, amelyet a rózsaablak színes üvegkockáin beáramló nyugati napfény és a szentély ablakain beszűrődő keleti fény a vörös márvány padlóról visszaverődve tett még ragyogóbbá.

 

A nyugati rózsablak képe a kápolnából

 

Forrás: Prokopp Mária: „III. Béla király esztergomi Várkápolnája”.