Életfa-szív (palmetta)

Életfa-szív (palmetta)

2015.09.17
Életfa-szív (palmetta)

Életfa-szív (palmetta)

A magyar népművészet egyik legősibb, szakrális szimbóluma. Világfaként is ismert, hiszen egy teljes szimbólumrendszert jelenít meg, amelyet a legtöbb természeti szakralitáshoz kötődő sztyeppei kultúrában megtalálunk. Benne foglaltatik az egész univerzum teremtőereje. A fa hármas osztatása a világmindenség rendezőelvét képezi le. A fa lombja vagy koronája az égi szféra, a fa törzse a földi, azaz látható világot jelképezi. A földalatti világ az alvilágot vagy szellemvilágot jelenti, ahova a fa gyökerei nyúlnak le. A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája.

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.”

(Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága)

„Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.”

(Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar ősvallás)