Atilla kardja

Atilla kardja

Atilla kardja

Bécsben őriznek egy páratlan szépségű kardot. A magyar hagyomány Attila kardjának tekinti, a tárlókban azonban Nagy Károly kardjaként szerepel. A középkori német hagyomány szintén az Isten ostorának bosszúálló kardjának ismerte.

szablya

Korai szablya?
A régészek azon a véleményen vannak, hogy a kard nem lehetett Attiláé, mert szerintük a szablya csak 10. századi készítésű lehet. Éppen ezért sokan Géza kardjának azonosították. A fegyverhez nagyon hasonló leletet 

találtak a régészek a Nyírségben, Geszteréden, ahol előkerült egy olyan szablya, amely az Attila karddal mutat rokonságot. Ezt a 10. század elején is használhatták Árpád magyarjai. A sztyeppei térségből előkerült új régészeti leletek azonban jóval a 10. század elejét megelőző évszázadokra helyezik a szablya kialakulását és a Kaukázusban jóval korábbról ismertek ilyen csodás kardleletek. Nem zárhatjuk ki azt, hogy a hunok között létezhetett egy különleges fegyver, amelyet csak a nagykán, jelesül Attila viselhetett. Főleg, hogy nemcsak a magyar, de a német hagyomány is makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a Bécsi Kunsthistoriches Múzeumban kiállított lelet egykor Isten ostoráé lehetett. 

Régi feljegyzések

A régi, középkori krónikákból megtudhatjuk, hogy a kard I. Endre királyunk kincstárából került külföldre. Az özvegy királyné, Anasztázia ugyanis 1063-ban Nordheimi Ottó bajor hercegnek ajándékozta Attila kardját, hátha azzal a varázserejű fegyverrel visszaszerzi fia, Salamon számára a magyar trónt. Ottó azonban nem tartotta meg Attila fegyverét, hanem továbbadta Dedó vagy Dedi őrgrófnak, akinek fia halálra sebezte magát vele. A történtek után IV. Henrik vette magához a szépséges kardot, majd az egyik hűséges emberének adta. Herzfeldi Lipót évkönyve leírta, hogy újabb tragédiát okozott a kard. 1071-ben a király hűséges embere, a kard birtokosa egyszer leesett a lováról és saját kardjába dőlt. A németek baljós előjelnek vették az újabb esetet és elkezdtek nyomozni eredete felől. Azt derítették ki, hogy ezt a kardot vitte magával Attila a catalaunumi csatatérre. Úgy vélték, hogy ez a mestermű Isten haragjának eszköze, melyet az égiek egyenesen a nagy hun királynak küldtek. A németek csak a „bosszú” kardjának emlegették és használat helyett a kincstárba helyezték. 1794-ig a német koronázási jelvényekkel együtt Aachenben őrizték, majd 1801-ben Bécsbe került azzal az 

indokkal, hogy a szablya mégiscsak magyar munka. Azóta is a tárlók egyik legszebb darabja hun örökségünk egyik jelvénye.

Forrás: Alfahír http://alfahir.hu/bossz%C3%BA_kardja-20120206